A Medveölő-szurdokban jártunk

016. Alpok

(avagy, ahol a természet önmagát múlja felül)

Hosszú nap virradt május 12-én három szakosztály 20 turistájára. Úgy gondoltuk, egy sláger után szabadon, hogy „8 óra autóbuszozás, 8 óra túra, 8 óra pihenés” áll előttünk, aztán lett belőle kb. 13-6-5 óra. Lényegében: egy Mercedes-Benz Vario kisbusszal az ÁPISZ két és a MÁV egy szakosztályának turistáival 5:30-kor indultunk Budapestről, hogy egy hosszú nap keretében meghódítsuk a Medveölő-szurdokot.

Hol találtatik ez a nevezetes szurdok? Nagyon egyszerűen úgy határozhatnánk meg helyét, hogy a Mura völgyében, Graztól É-ra, 34 km-re, ám ennél részletesebben érdemes szólnunk környezetéről.

 

Kelet-Stájerország ezen zugát Almenland tájegységnek hívják, amely terület Közép-Európa legnagyobb alpesi legelőterülete. A D-re kanyaruló Mura folyó 1500 m fölé szökellő hegyeitől a K-i lankákig terjed ki. A nyugodt, kristálytiszta környezet gyógynövényekkel is díszes, üde rétjeit mintegy 3 500 természetes fűnyíró legeli. A szarvasmarha állomány között, csak itt, csak ebben a miliőben található a híres „Almo” ökör, a stájer konyha ínyenceinek „alapanyagát” adója. Minket természetjárókat viszont inkább az Almenlandot behálózó számos turistaút hozhat lázba. Csak Mixnitz (induló településünk) közvetlen térségében a Medveölő-szurdokon kívül ott van a Hochlantsch tető 1720 m fölötti magasságával, jó magashegyi túrát kínálva, vagy a Rote Wand. De menjünk sorjában!

Túrajelentésünkre hegységként az Alpok Hochlantsch-Sommeralm vonulatát célszerű írnunk. Induló pontunk a Mixnitz község fölötti parkoló, melyből ott hat is van s ennyi kell is belőlük a szurdok forgalma miatt. A vidám hangzású Mixnitz névadói a VI-VII. században itt élő alpesi szlávok voltak, s ezt a nevet viseli az a patak is, amely 24 nagyobb vízesésével végigzubog a szurdokban.

Engedtessék meg, hogy a szurdok meghódításának és kiépítésének –egyébként érdekes- történetét most mellőzzem. Le kellene írnom a szurdok szépségét, vadságát, de olyan ember a Földön nincs, aki erre eddig vállalkozott volna! A sok-sok fórumozó is csak azt ajánlja: „tessék megnézni a mellékelt fotókat”. Jó szívvel kerületünknek én csak azt tudnám ajánlani, hogy vagy egy klubnap, vagy az évzáró alkalmával tegye lehetővé a túrán résztvevő „medveölők” képeinek levetítését mintegy kedvcsinálóként is. Ennyit a leírhatatlanról, maradjunk a számszerűségnél! A Medveölő-szurdok (Bärenschützklamm) végigjárását a 450 m tengerszint fölötti magasságban lévő Mixnitz üdülő-településtől, turisztikai központtól kezdtük. Ettől az 1209 m magasságban álló Hütte zum Guten Hirten (Fogadó a jó pásztorhoz) jutunk föl, mintegy 5 km gyaloglással, mászással. Ebből maga a szurdok 1,7 km hosszóságú, 350 m szintemelkedésű, egyirányú s úgy 1,5 óra alatt jutunk föl rajta. Végig nagyon biztonságos, nagyon jól kiépített és karbantartott járó ácsolaton haladunk. Méltányos, hogy a 170 darab körüli, zömében rézsűsen kialakított létrának, hídnak (rajtuk 2900 lépcsőfokkal) s korlátjaiknak a karbantartásáért 3,5 € belépődíjat szedjenek. (MTSZ igazolványaink bemutatásával 0,5 € engedményt kaptunk.) A beléptetést követően aztán hamarosan a néhol 200-300 m magasságú sziklafalak között találjuk magunkat, s kiderül, hogy retina hártyánk jobban igénybe van véve, mint lábaink.

A Mixnitx – Bärenschützklamm – Guten Hirten Hütte – Teichalm útvonalú túránkkal csak csippentettünk a számos környékbeli túralehetőségből, hisz mint említettem közvetlen környezetünkben a Hochlantsch csúcstúráján kívül itt van a Rote Wand körüli útvonal is és még számos. A Rote Wand (Vörös fal) gyakori elnevezés Ausztriában, itt a festői szépségű, 1505 m magas sziklafal szinte függőlegesen szakad le a Murába Mixnitz mellett.

S még csak egy adalék, érdekesség! Csoportunk jelvényállata a kőszáli kecske. Nos, amikor a hosszan kígyózó sorunk eleje kiért a szurdokból egy kőszáli kecske várt ott minket, hogy, büszkén rábólinthasson teljesítményünkre, s nyugodt szívvel odább ballaghasson.

Immár a fő látványosság, a Bärenschützklamm végigjárása után én is bátran merek csatlakozni azok táborához, akik azt vallják, hogy ide minden járni tudó természetjárónak egyszer el kell jönni, akár többnapos túrára is.

Képek itt megtekinthetőek

Jancsó Ottó

 

 

IWIWTwitterFacebook